2019.05.31 – 2019.06.01-én az Együtt Európáért Alapítvány ifjúsági konferenciát szervezett Horpácson a HEPI Központban. A konferencia célja a NEET fiatalok helyzetének feltérképezése volt a tömegtájékoztatásban dolgozók szemszögéből. A résztvevők a több mint harminc éves múltra visszatekintő Diák Újságírók Egyesületének és a Saag Scouting Ipolysági Cserkészek Polgári Társulása jelenlévő tagjai voltak. Az egyesület tagjai a sajtó és média különféle területein dolgoznak a televíziót, a rádiót, a digitális és nyomtatott újságírást, a közszolgálati és a kereskedelmi médiákat egyaránt képviselve. Korösszetételüket tekintve reprezentálták a szervezetüket, ahol az alapítás óta tagok ma már a negyvenes éveik végét tapossák, de jelen voltak a húszas-harmincas éveikben járók, és a Z generáció tagjai is. A Saag Scouting pedig mint a projekt által végzett határokon átívelő kutatás egyik aktív résztvevője volt jelen.
A résztvevők köszöntését és a bemutatkozást követően az első nap fő program-elemeként ismertetésre került a projekt kutatási területe és a konferencia célja. A téma felvezetéseként bemutattuk a NEET fiatalok csoportjának általános sajátosságait, az Európai Unió tagállamait és a Magyarországi, illetve a kutatással érintett szomszédos országokbeli területek helyzetét jellemző tudnivalókat. Ezek az információk jellemzően 2018-as, vagy korábbi kutatási eredményekből származtak, ezért áttekintettük a kutatás jelen állása szerint rendelkezésre álló információkat is.
A nap további részében lehetőséget kaptak a résztvevők első reakcióik kifejtésére. Elsőként egy fontos kérdés merült fel: Új jelenségről van-e szó, vagy ez a problémakör már régóta létezik, csak most valamiért újra felkapottá vált? A téma a múlt század utolsó évtizedeire nyúlik vissza. Akkoriban már foglalkoztak az említett korosztályokban megjelenő magatartásformákkal, azok okaival. Az európai kutatások mellett japánban is nagy jelentőségűnek ítélték a jelenséget és komolyan kutatták. Később, az EU keretein belül pedig számos stratégia és program indult a NEET fiatalokkal való foglalkozásra több-kevesebb sikerrel.
Felmerült, hogy igazából mekkora léptékű az érintettek köre, milyen létszámról beszélhetünk arányaiban és konkrétan? A statisztikák szerint a NEET fiatalok száma Magyarországon az EU átlagához képest kevesebb és 2014 óta csökkenő tendenciát mutat. Az arányuk 10% körüli, ami így is több tízezer fiatalt jelent. Ezen belül jelentős a különbség a fiúk és a lányok száma között a lányok javára: azaz sokkal több lány, mint fiú tartozik ebbe a csoportba. Ezt részben magyarázza, hogy a fiatal lányok közül sokan nagyon korán szülnek, esetükben a gyermekvállalással járó anyai tennivalók kerülnek az első helyre. A másik ok lehet, hogy a képzési lehetőségek sokkal inkább a fiús szakmákban bővültek, mint például a duális képzések esetében. A csökkentő tendencia egyik oka lehet a korosztályban egyre növekvő mértékű kivándorlás. Emellett megjelenhet a statisztikai torzítás is attól függően milyen kritériumok mentén tartunk valakit a célcsoportba tartozónak.
A következő felvetésként a munka fogalmának átalakulása került szóba. A klasszikus „bemegyek a ’gyárba’, ledolgozom a munkaidőmet aztán haza megyek” típusú munka fogalom gyakorlati megvalósulása visszaszorulóban van. A közvélemény szemében továbbra is az számít igazi munkának, amivel az emberek valamilyen tárgyiasult, vagy valamilyen formában igénybe vehető értéket állítnak elő, pedig egyre több olyan munka jön létre, ami közvetetten, vagy közvetetten sem tartozik ebbe a kategóriába, mégis megvan a maga társadalmi és/vagy gazdasági hasznossága. Ez a társadalmi vélekedés annak ellenére van így, hogy a munka jellegének változása egyre növekvő tendencia, amit a tudás-intenzív munkahelyek számának bővülése, az automatizáció és az egyre inkább megjelenő mesterséges intelligencia miatt csökkenő hagyományosnak mondható munkahelyek száma is jól mutat. A legtöbben többen saját élményeik alapján az eddigi tapasztalataikról beszéltek, amelyek a NEET fiatalok kapcsán került a látókörükbe. Számos példa került elő, amelyek egyrészt alátámasztották a kutatási eredményeket, emellett a jelenség negatív társadalmi megítélését árnyalták.
A konferencia első napjának összefoglalásaként az elhangzottak összegzésére, valamint a második nap előzetésének ismertetésére került sor. A jelenlévőket egyértelműen „beindította” téma részben a korosztályi érintettség, részben pedig társadalmi fontossága miatt. Úgy látszott a szakmai érdeklődést is sikerült felkelteni. Ez megmutatkozott a hozzászólások, saját élmények megosztásának dinamikáján és azon, hogy mindenki érdemi tartalommal gazdagította a konferenciát.
A második nap kellő teret és időt adott a további nézőpontok kifejtésére. A résztvevők többsége munkájának egyik fontos jellemzője, hogy riporterként, újságíróként tájékozottak és úgy kérdeznek, hogy a válasz amennyire lehetséges releváns képet mutathasson a témáról. Ennek már az első napon is számos példáját adták és a második nap sem volt ez másként. A második nap tartalmát a következőkben foglaljuk össze.
A NEET fiatalok egyik szegmense, a nem veszélyeztetettek csoportjába tartozók pontosan a tradicionális munkától igyekeznek távol tartani magukat. Nem hajlandók azonosulni az ehhez kötődő „értékekkel”. Elutasítják a „munka nemesít” eszméjét, a munkavállalók kiszolgáltatottságának és kihasználásnak, a modern rabszolgatartásnak gyakorlatát. Magas elvárásokat támasztanak a munkával és a munkahellyel szemben és inkább odébb állnak, ha a munkáltató nem tudja teljesíteni ezeket, vagy meg sem próbálnak elhelyezkedni. Megtehetik, mert a családi háttér nem várja el tőlük a pénzkeresés szükségszerűségét, hanem biztosítja számukra a jó, vagy még annál is jobb színvonalú életet.
A veszélyeztetettek kategóriájába tartozó fiatalok között sokan azért nem próbálnak meg a klasszikus értelemben véve dolgozni, mert nincs előttük követendő példa. Nincs a környezetükben olyan családtag, vagy referenciaként szolgáló ismerős, akit követhetnének és ez akár több generációra visszatekintve is igaz lehet. Emellett és vélhetően amiatt, hogy erre sincsen követhető példa nem szereztek olyan képzettséget sem, amivel esélyük lenne az elhelyezkedésre. Sokan közülük csak éppen annyira sajátították el az általános iskolai tananyagot, hogy le tudják írni a nevüket. Ők nem kizárólag nekik felróható okokból többnyire kimaradtak a felső tagozatból. Ez a réteg újra teremti magát és a körülményeit, ezzel konzerválva állapotait. Ez két véglet, de természetesen ennél árnyaltabb a kép, a két féle megközelítés között számtalan másik is létezik: ahány érintett, annyi ok és annyi féle életút.
A problémát elsősorban az jelenti, hogy a társadalom évtizedek óta nem tud mit kezdeni a NEET fiatalok csoportjával, a gazdaság pedig csak akkor vesz tudomást róluk, ha valamit fel tudnak mutatni, amiből profitot lehet csinálni. A nem veszélyeztetett csoport tagjait sokan „herék”-nek látják, a veszélyeztetett csoport tagjait pedig potenciális veszélyforrásnak, illetve koloncnak, akiket el kell tartani. Ezek a nézőpontok jó eséllyel a sztereotípiák és a durván általánosító előítéletesség bázisáról fakadnak. Arra azonban mindenképpen jók, hogy jelezzék a cselekvés szükségességét.
Kérdés, hogy a hagyományos nézőpont és gyakorlat képes-e megfelelő válaszokat találni? Sok szempontból úgy látszik, hogy az eddigi próbálkozások bár kétség kívül számos eredményt tudtak felmutatni, érdemben nem csökkentették, sok esetben inkább konzerválták a meglévő állapotokat. Ez különösen a veszélyeztetett csoport tagjaira igaz.
Arra a kérdésre, hogyan mivel tud hozzájárulni a sajtó, a média a NEET fiatalok által megtestesített problémakör megoldásához sokféle válasz érkezett a „sehogy”-tól a konkrét javaslatokig. A sehogy válasz indokoltsága azon alapul, hogy az érintettekhez, azaz a NEET fiatalokhoz, különösen a veszélyeztetettek csoportjához el sem tud jutni a sajtó, a televízióból pedig főként azok a műsorok jutnak el hozzájuk, amelyek inkább a szórakoztatásról szólnak. Ennek kapcsán merült fel egy reality műsor ötlete, amelyben NEET fiatalok kapnák a főszerepet. Amolyan Való világ-szerűen, de tematikájában elsősorban nem a nézettség fokozását szolgáló módon össze lehetne zárni minden rétegből érkezőket és megfigyelni milyen dinamikák bontakoznak ki, azaz mit tudnak kezdeni egymással a résztvevők. Ez olyan műsor lehetne, amit talán az érintett csoport tagjai is néznének. Ebbe aztán meg lehetne jeleníteni azokat a megoldási lehetőségeket, amik valamilyen pozitív elmozdulást indukálhatnak a fiatalok életében. Ezek mellett többen képviselték azt a lehetőséget, ami a NEET fiatalokról szóló tájékoztatást, az életük, problémáik, lehetőségeik, a róluk szóló kutatások eredményeinek, a velük kapcsolatban kialakult jó gyakorlatok bemutatását vállalja fel a sajtó és a média képet adva ezzel a társadalom számára. Egyetértettek a jelenlévők abban, hogy ez alapvetően a közszolgálati média terepe. A kereskedelmi médiumokban csak marginálisan tud megjelenni a téma főleg a késő esti sávban sugárzott műsorokban.
A második nap összefoglalásaként megállapítottuk, hogy a résztvevők nemcsak széleskörű rálátásról adtak számot, de a lényegre tapintva ragadták meg a téma főbb csomópontjait. Felvetéseik, kérdéseik és az azokra megjelenő válaszok jól tükrözték szakmai nézőpontjaikat. Összességében elmondható tehát, hogy eredményes, a projekt szempontjából releváns információkkal szolgáló konferenciára került sor Horpácson.