2020. szeptember 29-én, kedden került sor a „THE NEEDS OF THE NEETS – KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR FIATALOK HELYBEN BOLDOGULÁSA” c. konferencia keretében szakmai beszélgetésre, melynek keretében a meghívott szakemberek osztották meg a kutatás témájával kapcsolatos gondolataikat.
Erdős Szabolcs, az Együtt Európáért Alapítvány alapítója ismertette a projekt és a kutatás lényegét, céljait. Elmondta, hogy az Alapítvány számára kiemelten fontosak a fiatalok. Tevékenységükkel hozzájárulnak egy társadalmilag aktív, tudatos generáció kineveléséhez, alakításához, ezzel segítve a társadalmi kohéziót. Prioritás számukra, hogy erősítsék a Kárpát-medencei fiatalok helyben boldogulásának kedvét és esélyeit, melynek nem csak társadalmi, hanem gazdasági előnyei is vannak. Energiát kell arra fordítani, hogy a nagyvárosok és más országok ne szívják el a humántőkét. A NEEDs of the NEETs projekt is ehhez kíván hozzájárulni, eredményeit e tevékenységi körben kívánják felhasználni.
Héjja Gábor, vezető szakértő elmondta, hogy a NEET fiatalok (sem nem tanuló, sem nem dolgozó 16-24 évesek) helyzetének empirikus kutatáson alapuló megismerése azért fontos, mert csak így van lehetőségünk a hathatós segítségnyújtásra. Ha nem lépünk közbe, az idesorolt, aktuálisan kallódónak titulált személyek (már nem járnak iskolába, még nem dolgoznak) jellemzően végérvényesen beragadnak ebbe a pozícióba (fokozottan kitettek a bűnözővé válás veszélyének, mentális problémáknak). A szakértő szerint komoly problémát jelent, hogy – nemcsak a NEET – fiatalok sokszor nincsenek tisztában azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel helyben is tudnának élni. Például meg sem próbálnak munkát keresni, mert a prekoncepciójuk az, hogy úgysem lehet vidéken megfelelő állást találni, ahhoz nagyvárosba kell költözni. Ezért kiemelt jelentősége van a megfelelő tájékoztatásnak, illetve annak, hogy tudatosítsuk, a jelen technológiai fejlődésének eredményei lehetővé teszik az atipikus munkavégzési formák elterjedését. Vagyis már nem feltétlenül szükséges fizikálisan is jelen lenni az adott munkahelyen ahhoz, hogy el tudjuk végezni munkánkat – erre pedig nagyon jó példák a koronavírus okozta kihívásokra válaszul kialakított megoldások (home office).
A K+F területen tapasztalható rendkívül gyors előrelépések arra engednek következtetni, hogy egyre több szakma esetén következnek be változások a munkavégzés tekintetében (pl. az orvosnak már nem kell jelen lennie egy műtétnél, azt robotok segítségével távolból is el tudja végezni). Az ipari forradalom 4.0 korát éljük, melynek a valószínűsíthető hatása az lesz, hogy tíz éven belül a klasszikus munkaviszonyban dolgozók nagyjából fele rugalmas foglalkoztatási formában fog tevékenykedni. Ebből adódóan egyre kevésbé lesz jellemző a munkavégzésből adódó migráció. Az Együtt Európáért Alapítvány a konferencia témáját adó kutatás eredményeinek (és más, hasonló kutatásai eredményeinek) felhasználásával és jövőkutatással kíván a jövőben foglalkozni, valamint a fiatalok helyben boldogulásához hozzájárulni.
Ferenc Viktória, a projekt szakmai vezetője kifejtette, hogy a kutatás során számos műhelymunkára, tanulmányútra került sor. A fókuszcsoportos beszélgetések alkalmával a fiatalokkal dolgozó humán szakemberek osztották meg tapasztalataikat a témában. Emellett két kérdőívet alkalmaztak: az egyiket humán szakemberek, a másikat pedig maguk a fiatalok töltötték ki. Ezek alapján az derült ki, hogy sok szakember azzal a prekoncepcióval áll a fiatalokhoz, hogy úgyis el akarják hagyni lakóhelyüket, úgy gondolják, elképzelni sem tudják a helyben boldogulást. Ez azonban inkább egy kicsit elmaradott és előítéletes hozzáállásnak tűnik a fiataloknak szóló kérdőív eredményeinek tükrében. Utóbbiból ugyanis az derült ki, hogy a legtöbben csak tapasztalatszerzési célzattal költöznek nagyvárosba vagy külföldre, azonban a máshol való végleges letelepedésben kevesen gondolkoznak. Emellett sokkal inkább mérvadó számukra, hogy ott, ahol élnek, jól érezzék magukat, legyen egy közösség, amelyhez tartozhatnak, tudjanak szórakozni, szociális életet élni.
Kovály Katalin, a CSFK Földrajztudományi Intézet kutatója kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a kutatás nem reprezentatív, miért nem helyi kérdezőbiztosok közreműködésével dolgoztak, akik elérhettek volna többeket – földrajzilag is megfelelő eloszlásban. Erre válaszul Ferenc Viktória elmondta, hogy sajnos ez ebben az esetben nem működött volna, ugyanis a NEET fiatalok helyzetükből fakadóan nagyon nehezen elérhető csoportot alkotnak. Mivel nem jelennek meg semmilyen statisztikában (iskolában vagy munkahelyen nyilvánvalóan nincsenek), nem igazán lehet megközelíteni őket. Sokan közölök a „mama hotelben” élnek, egésznap számítógépes játékokat játszanak, annak kapcsán beszélnek csak más játékosokkal, más kapcsolatuk nincs. Így nem reális, hogy a kérdezőbiztosok – még ha helyiek is – fel tudják őket kutatni.
Veres Márton, a Magyar Ifjúsági Konferencia Egyesület elnöke arról számolt be, hogy ők éppen egy olyan mobil applikáció fejlesztésén dolgoznak, amely az online egészségügyi ellátás lehetőségét hivatott biztosítani a nem Magyarországon élő magyarok számára. Álláspontja szerint erre azért van szükség, mert sokszor nem beszélik jól az otthonukul szolgáló ország államnyelvét, nem tudják kihez kell fordulni, ha például magyar nyelvű logopédust keresnek, terhesgondozást vennének igénybe stb. Céljuk egy olyan rendszer kialakítása, amely összeköti a velük együttműködő szakembereket az őket keresőkkel – ezzel is segítve a helyben boldogulásukat.
Vita Emese, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatója Veres Márton szavaira kapcsolódva kifejtette, komoly problémát jelent, hogy nem merjük kimondani, az államnyelv ismerete kiemelten fontos lenne. Ha arról beszélünk, hogy milyen információkat kellene kommunikálni a migrációs folyamatok megváltoztatásához, akkor a nyelvtudásról, mint elemi szükségletről kell szólni. Ehhez azonban túl kellene lépnünk azon a megközelítésén, hogy a magyar identitásban okozna sérelmet mondjuk egy erdélyi magyar számára a román nyelv elsajátítása. Ennek megerősítésére Ferenc Viktória rámutatott, hogy a nyelvészet megkülönbözteti a felcserélő és hozzáadó kétnyelvűséget. Nem kell félnünk új nyelvek elsajátításától, mert az agy nem fogja a már beszélt nyelvet elfelejteni – ahhoz csak hozzáadódik az új. A kérdés kapcsán Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elnöke elmondta, hogy 2012 körül kialakult egy politikai konszenzus arról, hogy a határon túli magyarokat támogatni kellene az államnyelvük megfelelő elsajátításában. Ugyanis sok szülő azért íratja nem magyar iskolába gyermekét, hogy megtanulja rendesen a románt, ukránt stb. Tervben volt tankönyvek írása és a nyelvtanítás támogatása, azonban politikai megfontolásból mégsem valósult meg az elképzelésből semmi.