Köztudomású, hogy a gazdaság számos területén küzdenek munkaerőhiánnyal a gazdasági szereplők. Így különösen érdekes kérdés, hogy hogyan jöhet létre mégis egy olyan társadalmi réteg, amely gyakorlatilag csak tengődik.
Az Eurostat 2018-as adatai alapján a 20-34 éves EU állampolgárok 16,5% NEET fiatal, ami hozzávetőlegesen 15 millió embert jelent. Magyarországon 17% (340.000 ember) ez az arány, Szlovákiában 20%, Romániában 20,6%, míg Ausztriában csupán 10,6% (az olaszoknál viszont 28,9%). Az EU-ban főként a déli és keleti államokat érinti komolyabban a kérdés (Svédországban például csak 8% az arányszám).
Ugyan itthon 2013 óta csökkenő tendencia figyelhető meg, még mindig sokan (főként nők) érintettek. A nem alapú különbség nem egyedi, mindenhol megfigyelhető tendencia, hogy a férfiakat kevésbé fenyegeti ez a bizonytalan, kilátástalan élethelyzet. Ennek az okai a következők lehetnek:
- a gazdálkodás iparközpontúsága, amelynek keretében inkább férfiakat foglalkoztatnak
- az eső pontban említett struktúrához igazodik a felnőttképzés kínálata is, a „férfiasnak mondott” szakmák túlreprezentáltsága jellemző
- a gyermekvállalás kérdése is a nőket érinti hátrányosabban, a munkáltatók ugyanis nem igazán szeretnek olyan munkavállalót felvenni, aki a közeljövőben szülni tervez
- mindemellett pedig a hagyományos társadalmi elvárásokat sem tudhatjuk még magunk mögött.
Ezekre a dolgokra tehát érdemes figyelmet fordítani, és valamiképpen fejlődés szükséges abban is, hogy a munkáltatók miként tudják megszólítani a még nem dolgozó rétegeket, embereket. Ezekhez remek kezdeményezések lehetnek a különböző állásbörzék, személyre szabott karrier-tanácsadás, és az állásközvetítők jól informáltságának elérése is.
Forrás: g7.hu és Eurostat
Képek forrása pixabay.com