A címben szereplő kifejezések mind valami hasonló jelenséget próbálnak megragadni: a gyerekkor és a felnőttség közé szorult fiatalokat, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak vagy akarnak a saját lábukra állni.
Ez a magatartás, élethelyzet nem egyedi, számos társadalomban megjelenik, és bár nem feltétlenül azonosak minden esetben a körülmények (van, aki sokáig tanul, nem tudja eldönteni, mit akar, nem tud elhelyezkedni, kilátástalannak látja a helyzetét stb.), de a lényeg hasonló.
Első pillantásra az lehet az impressziónk erről a kérdéskörről, hogy az érintettek lustasága, a szülők túlzott gondoskodása lehet válasz a miértre, de ezzel magyarázni egy globális, generációs problémát túlzottan leegyszerűsítő lenne. Érdemes tehát kutatni a háttérben megbúvó okokat, mert ez segíthet a pozitív irányba történő elmozdulásban.
Képek forrása: pixabay.com